Bár a Faluházban zsúfoltságra nemigen lehetett panaszkodni, a szombati munkanap miatt ugyanis sokan csak „beszaladtak” pincéjük féltve őrzött kincseikkel, végül negyven féle bort ízlelt, értékelt a zsűri, Katona Ferenc, a Balatonboglári szőlészet borásza, aki a falu szülötte, Boros Zoltán a Hilltop borásza, valamint Szentiványi Jusztin császári termelő, no meg az összehasonlítás kedvéért maguk a „versengő” gazdák.
Már a kezdetekkor sejteni lehetett, hogy nem akármilyen nedűk kerülnek a poharakba, hiszen az ítészek a belövő bort erős ezüstre értékelték, s amikor a résztvevők véleményét firtatták, egyszerűen ennyi hangzott el: ízlik!
Este 11 órakor pedig a jelenlévők örömére kiderült, hogy a negyven borból a szakavatott zsűri hetet arany, nyolcat ezüst, tizenötöt bronzminősítésre tartott érdemesnek, s ilyen szép eredményre a 14 esztendő alatt ez idáig még nem volt példa.
Hartmann Imre úgy véli, a rendkívüli siker oka több tényezőben keresendő. Egyrészt jó volt az évjárat, hiszen a bor minőségének a felét a természet adja, a másikat viszont a gazda. Azaz, beérett a munkájuk gyümölcse, s beigazolódott, hogy nem hiába gyűlnek össze a nemes versengésre majdnem másfél évtizede a szákszendi és környékbeli gazdák évi egy alkalommal, s cserélnek tapasztalatot, kapnak hasznos instrukciókat a szakemberektől a termesztéstechnológiáról, borkezelésről.