Gyakorlatilag valamennyi gyalogos elütésről elmondható, hogy annak hátterében valamilyen emberi hiba áll (gyorshajtás, elsőbbség meg nem adása, figyelmetlenség), és ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a többnyire súlyos balesetek szabálykövető magatartással, az emberi hibák kiküszöbölése által megelőzhetőek.
A gyalogosok és kerékpárosok a közúti közlekedés legvédtelenebb és legsérülékenyebb résztvevői, elütésük során gyakorlatilag kivétel nélkül személyi sérülés következik be, és csak annak súlyossága a kérdés. Ez a különös sérülékenység indokolja, hogy kiemelten odafigyeljünk rájuk.
Miért magas ilyenkor a gyalogos elütések száma?
Ősszel és télen a közúti közlekedést befolyásoló viszonyok, az időjárási, a látási és az útviszonyok egyaránt kedvezőtlenül változnak. A gyalogos és kerékpáros balesetek magas számához nagymértékben hozzájárul, hogy ilyenkor jóval nehezebb észlelni őket, mint más évszakokban. A nappali világosság időtartama jelentősen lecsökken, gyakran felhős ég, és a sűrű téli csapadékok (hó, ónos eső stb.) is megnehezítik a járműből való kilátást. A sötétebb környezet, a csapadéktól csillogó útburkolat, a szemből érkező járművek fényszórói, valamint a csapadékos időben működő ablaktörlők is nehezebbé teszik a jelenlétük észlelését. Ezen túl a szennyezett, vagy a hótól, illetve jégtől kellően meg nem tisztított szélvédők, azok esetleges belső párásodása, vagy a régi, funkcióját betölteni már nem képes ablaktörlő lapátok használata is rendkívül kedvezőtlenül hat az úttesten áthaladni szándékozó gyalogosok észlelhetőségére.
Tovább nehezíti a helyzetet, ha a gyalogosok vagy a kerékpáros nem feltűnő, a környezetből kirívó, hanem szürke, vagy sötét tónusú ruházatot viselnek (főleg az idős közlekedőkre jellemző a sötét ruházat). A gyakoribb gyalogos elütésekhez hozzájárul az is, hogy a nedves, különösen a havas, jeges útburkolaton a járművek fékútja – s ezáltal a féktávolság – megnő, és ez jelentősen növeli a balesetek bekövetkezésének kockázatát.
A csúszós útburkolaton a gyalogosok és a kerékpárosok bizonytalanabbul közlekednek, jobban koncentrálnak a megcsúszás és az elesés elkerülésére, és ez akár el is terelheti, vagy megoszthatja a figyelmüket, s kevésbé figyelnek a közlekedés más résztvevőire, például a közeledő járművekre.
Csapadékos időben, valamint erős, csípős szélben az is jól megfigyelhető, hogy a gyalogosok igyekeznek mielőbb „fedél alá”, azaz védett helyre kerülni. Ez egyben azt is jelenti, hogy körültekintésük sok esetben felületes, nem feltétlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen kelnek át, s rosszul mérik fel az érkező járművek sebességét. Esőben, vagy sűrű hóesésben még a kinyitott esernyő is korlátozhatja a gyalogosokat a látásban, a biztonságos közlekedéshez szükséges információk megszerzésében.
Hogyan előzhetjük meg a gyalogos és kerékpáros baleseteket?
Minden közlekedőben, járművezetőben tudatosuljanak azok a kockázatok, melyek a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedését jellemzik ebben az időszakban. Ennek megfelelően vezessünk körültekintőbben, óvatosabban és lassabban. Tartsuk mindig tisztán a gépjármű fényszóróit, világító eszközeit, valamint szélvédőit és cseréljük le az elöregedett ablaktörlő lapátot.
A belső párásodás megszüntetése nélkül soha ne induljunk útnak. A szélvédők szárításának legjobb módja az üvegekre irányított, intenzív fokozatra kapcsolt légkondicionáló használata.
Számoljunk mindig azzal, hogy a jármű féktávolsága a hőmérséklet, a leesett csapadék és az útviszonyok függvényében akár jelentős mértékben is megnőhet, és ez meghatározó lehet abban, hogy a baleset elkerülhető, vagy sem.
Télen legyünk türelmesebbek az úttesten lassabban haladó gyalogosokkal szemben, biztosítsuk biztonságos átkelésüket, és véletlenül se próbáljunk meg az előttünk áthaladó gyalogos mögött közvetlenül áthaladni (várjuk meg, míg a gyalogos átér az úttesten, hiszen az elsőbbségadási kötelezettség a gyalogos járdára való fellépéséig tart).
Akkor is késedelem nélkül reagáljunk az adott közlekedési szituációra, ha a gyalogos esetleg figyelmetlenül, vagy szabálytalanul, nem elsőbbségi helyzetben kíván áthaladni az úttesten.
A gyerekek (akik az átlagosnál óvatlanabbak és kevésbé kiszámíthatóan közlekednek), valamint a többnyire lassabban, bizonytalanabbul haladó idősebbek különös odafigyelést igényelnek.
A fokozott óvatosságra különösen nagy szükség van a nagyobb belterületi csomópontoknál, a bevásárló központok, vasúti és autóbusz pályaudvarok környezetében, a gyalogos átkelőhelyek megközelítése során, valamint a gyermekek, a fiatalok és az idősek által látogatott intézmények (tanintézetek, sportlétesítmények, nyugdíjas otthonok) közelében.