Sok évtizedes múltra tekint vissza a környei kézilabda szakosztály, amely a hatvanas évek elején alakult, s olyan játékosokat nevelt ki, mint például Németh Piroska többszörös magyar válogatott, s Vadászné Vanya Mária, aki nemcsak a magyar, hanem a világválogatott csapatot is erősítette annak idején. Simó Lajos, Kaló Sándor, Pál Árpád… a férfiakat, a több százszoros válogatottakat is sorolhatnánk. Ők, egykori játékostársaik, Marosi László, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke és Beke László, Környe polgármestere, Tisch Gábor egyesületi elnök is ott volt a már szintén évtizedes múltra visszatekintő kézilabda emléknapon szombaton a Környe Sportegyesület székházában.
A résztvevők valamennyi feledhetetlen sporttárs emléke előtt tisztelegtek, amikor a program kezdetén elhelyezték a tisztelet és szeretet virágait a sporttelep bejáratánál 1984-ben felállított kopjafánál. Mózer Ferenc az eltávozottak közül a szakosztály megalakulásakor egyesületi elnöki tisztet betöltő Varga Ferenc, a csapatot létrehozó Bánáti István, a kézilabda orientált, 15 évig elnöklő Szabó Pál, a csapatkapitányi karszalagot 15 évig viselő Manczal Vilmos és a sportelnök, a kézilabdát polgármesterként is jelentősen támogató Horváth Miklós személyét idézte fel, s azt kívánta, hogy az ő emlékük adjon erőt mindenki számára a további kézilabda sikerekhez.
Az egykori környei kézilabdázóknak bőven van mire emlékezni, van mit felemlegetni. Ezt igazolta az a megszámlálhatatlan egykori tudósítás, fotó is, melyekből a székházban alkalmi kiállítást rendeztek, s a gazdag múltat összegzi az a vaskos iratköteg is, melyet Mózer Ferenc szervező, valamikori játékos, edző, majd játékvezető állított össze féltve őrzött kincsként „A környei kézilabda nagy pillanatai és szereplői” címmel.
Ebből szemezgetett, s idézte fel a legnagyobb pillanatokat. A megyei kézilabda bajnokság 1960-as indulását, amikor a környező városokban sorra alakultak a klubok, s ebben „a nagy tülekedésben” Környe remekül megtalálta a helyét, egyenrangú partnerként lépett pályára a nagy csapatokkal is, pedig mindenki arra készült, hogy elverik a falusiakat. A visszatekintésben az is elhangzott, hogy a lányok bizony ügyesebbek voltak, mint a fiúk, már 1966-ban bekerültek az NB II-be, míg a férfiak 1977-ben. Lehet, hogy tehetségesebbek voltak, mint a fiúk, de ezt nem valljuk be – fogalmazott, majd folytatta a múltidézést, olykor teljes összeállításokat ismertetve az emblematikus nevekkel: Rácz, Szőgyényi, Manczal, Hataier, Wittmann, Prekob, Szigeti, Pavelka, Hafner, Jaczkó, Szabó, Bagi, Fellegi, Földes, Kaló, Simó, Katona…
Annak idején még Környe-Egyiptom mérkőzést is játszottak, amely a 800 néző előtt a hazaiak győzelmével zárult, de a kubai válogatott is megfordult a községben. Szőgyényi Zoltán egy drezdai szakmai gyakorlata során pillanatok alatt leszervezett egy kézilabda mérkőzést oda- és visszavágó alapon, 1986-ban pedig egy Svájcban játszott meccsükön Kovács József hálóőrüket a német bajnokságba szerették volna igazolni.
Hosszú évtizedekig öregbítettük a falu hírnevét, de ehhez az is kellett, hogy a helyiek szurkoljanak nekünk. Megveregették a vállunkat, s mi ettől még erősebbek lettünk – fogalmazott Mózer Ferenc.
Süli Árpádné, a kézilabda szakosztály vezetője a hölgyek sikereit idézte fel. 1958-ban még nagypályán játszottak, majd ’60-tól indult a kispályás bajnokság. A női csapat kétszer volt NB II-es, s már egy 1971-es cikk is nagy terjedelemben méltatta a környei kézilabda tehetségeket, köztük a 250-szeres válogatott Vanya Máriát, s az akkor ötszörös magyar gólkirálynő Németh Piroskát. Az egykoron szintén NB I-ben is játszó szakosztályvezető, aki maga is 50 esztendeje kötődik a sportághoz, a követők, a következő generáció elé Schlégl Ibolyát állította például, s mondott számára köszönetet, ő ugyanis 25 éve tölti be a női csapatban a kapitányi posztot.
A kézilabda emléknap kötetlen, hosszantartó beszélgetéssel zárult, hiszen az emlékek között még ma is frissen, szinte percről-percre élnek a valamikori rangos meccsek és a sikert, vagy olykor vereséget hozó osztályozók.