A teltházas találkozón levetítettek egy filmet a mártírsorsú Esterházy János grófról, akit a szlovák törvények a mai napi napig háborús bűnösként ítélnek el. A filmben holokauszt-túlélők és történészek, Szita Szabolcs és Molnár Imre nyilatkoznak arról, hogy miként mentette meg zsidók százait a vészkorszakban. Nyilatkozik az egykori Gulág-rabtárs is, aki arról tanúskodott, hogy a gróf miként tartotta bennük a lelket az embertelen szovjet munkatáborban. Az is történelmi tény, hogy 1942. május 15-én nem szavazta meg a 68/1942-es szlovák alkotmányi törvényt a zsidók kitelepítéséről.
Csáky Pál új könyvét, a Hullámvasutat mutatta be, amelyben elmúlt húsz évének közéleti írásait, beszédeit, interjúit foglalta egy kötetbe. Emellett Esterházyról szólva kiemelte: nem nyugodhatunk, amíg Esterházy Jánost nem rehabilitálják. A szlovák történelemtanítás azonban a mai napig nem néz szembe a Tiso-kormány, Szlovákia háborús bűneivel: azzal, hogy egyedüli államként ők fejenként 500 birodalmi márkát fizettek a német államnak minden tőlük deportált zsidó szlovák állampolgár elszállítása után. Alig félév alatt, 1942. március végétől októberig hatvanezer zsidót szállíttattak el a nyolcvanezres létszámú kisebbségből. Ilyen szellemi körülmények között pedig nem csoda, hogy nem ismerik el a gróf vitathatatlan emberi nagyságát sem.
Peczár Károly az este végén, kötetlen beszélgetésben azt is elmondta: társaságuk megindította Esterházy János boldoggá avatásának egyházjogi procedúráját is.