A kifejezés annyiban azonban helytálló, hogy – a Vackor Óvoda óvodapedagógusainak köszönhetően – a gyerkőcök amint elkészültek műveikkel az egyik asztalnál, máris várta őket a következő „állomás”, s egy újabb kézműves technika, újabb „varázslat”.
Hiszen más nem lehet, mint „varázslat”, a néhány egyszerű és hétköznapi alapanyag, mint a színes papír, szalvéta, ragasztó, fonal, gyöngy, toboz átalakulása csodaszép angyalkákká, mécses tartókká, csengettyűkké, dísztasakokká, aprócska karácsonyfákká…
A gyerekek, anyukák, apukák és nagyszülők pedig – mintha sejtették volna, hogy ott valamiféle karácsonyi varázslat készülődik – zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház valamennyi szegletét. A nagyobbacskák az óvodapedagógusok segítségével, a kicsik pedig olykor anyu, apu, nagymami ölében ülve szorgoskodtak, hogy végül büszkén mutathassák a remekműveket, melyek felbecsülhetetlen értékét az adja, hogy szeretettel, odaadással, s szeretteikkel közösen készítették.