Ma reggel, amikor levittem a kutyát sétálni, elég nagy akadály gördült elénk. Az éjjeli esőzéstől a csatornák feladták a harcot, nem fogadtak magukba több vizet, így az megállt az úton. Azonnal Pelikán Józsefet kerestem, hátha megtudja mondani a vízállást. Nagyjából bokáig érne. Elmegy egy új látványosságnak, de attól én még nem tudtam átvinni szerencsétlen ebet a túloldalra. Csak egy száz méter megtétele után tisztult ki a helyzet annyira, hogy ne kelljen rettegnem, hogy a parányi kiskutyát elragadja valami víziszörny.

Velem ellenben néhány autós nagyon élvezte a helyzetet és még fel is gyorsítottak a gigantikus pocsolya láttán. Hát, ez ilyen.

Annyira nem is kiakasztó a helyzet, inkább nevetséges, röhejes, tipikus.

Tatabánya, én így szeretlek.