Az előttünk álló hetekben – az előrejelzések szerint – számos olyan nap vár ránk, amikor a napi hőmérséklet maximuma jócskán meghaladja a +30 ̊C-t. A nagy melegről ugyanakkor fontos tudnunk, hogy alapjaiban befolyásolja közlekedésünket, így ez az időszak közlekedésbiztonsági szempontból speciális kockázatokat rejt. Ezeknek a kockázatoknak az ismeretében, továbbá megfelelő védőintézkedések megtételével azonban könnyen megelőzhetjük a közlekedési baleseteket és veszélyhelyzeteket, ezáltal gondtalan nyarunkat, nyaralásunkat,
szabadságunkat a közlekedés oldaláról semmi nem veszélyeztetheti.

A nagy meleg, és főleg a tartós kánikula gyakorlatilag mindenkit megvisel, fiatalokat, öregeket, egészségeseket, s betegeket egyaránt. Ilyenkor általában fáradtabbak, bágyadtabban, ingerültebbek vagyunk, kevésbé tudunk koncentrálni, de a veszély más forrásokból is leselkedik. A hőséghez az egyének eltérően alkalmazkodnak, és ez az eltérőség önmagában is komoly veszélyt jelenthet a közlekedésben.

A járművezetők a hőségben általában kevésbé tudnak koncentrálni, a megszokottnál figyelmetlenebbek, nem veszik észre a közúti jelzéseket, vagy későn reagálnak a kialakult közlekedési szituációra, esetleg veszélyhelyzetre. A koncentráció hiánya a reakcióidő hosszabbá válásában is jelentkezik, a reflexek tompulnak, a mozdulatok kapkodóvá válnak, s megnő a hibalehetőség. A melegben sokan sajnos türelmetlenebbek, hamarabb elveszítik önkontrolljukat, így
hajlamosabbak az agresszív és durva szabályszegésekre. Gyakori jelenség tehát a lobbanékonyság, az udvariatlan, türelmetlen, kiszámíthatatlan, és a szeszélyes magatartás.

A gyalogosokról ugyancsak elmondható a szellemi erőkifejtés képességének általános gyengülése, a gyakoribb figyelmetlenség és a bágyadt közlekedés. Ilyenkor a gyalogosok jellemzően kevésbé néznek körül az úttestre lépésüket megelőzően, vagy kevésbé mérik fel helyesen a veszélyeket (pl. az érkező jármű sebességét stb.).

A tartós melegben a közlekedés résztvevői között is jelentősen megnő a rosszullétek száma. A szív- és érrendszeri alapbetegséggel élőknél a növekvő környezeti hőmérséklet esetében fokozódnak a tünetek, gyakrabban fordul elő vérnyomás hirtelen „kiugrása”, esetleg szívelégtelenség. Ez nem csak a járművet vezetőkre, hanem a gyalogosan közlekedőkre nézve is komoly veszélyekkel járhat.

De mit lehet ilyenkor tenni?

Tanácsunk az, hogy aki nehezen viseli a meleget, ebben az időszakban lehetőleg ne induljon útnak. Kerülje a hosszabb autózást, s előre tervezze meg az útvonalat. Mindig kipihenten üljünk a kormány mögé, és soha ne vezessünk fáradtan, vagy szeszes ital fogyasztását követően.
Fogyasszunk kellő mennyiségű folyadékot és mindig legyen ásványvíz, vagy
üdítőital a gépkocsiban (akkor is legyen nálunk ivóvíz, ha gyalogosan közlekedünk)! Legyünk türelmesek, vezessünk kissé lassabban, óvatosabban, számítva az ilyenkor természetes koncentráció és reflex csökkenésre. Haladásunk során tartsunk nagyobb követési távolságot, s legyünk türelmesebbek, ha az utak zsúfolttá válnak, torlódások alakulnak ki, vagy ha agresszív sofőrrel kerülünk kapcsolatba!

A gépjármű esetében nagyon fontos a megfelelő szellőzés és a légkondicionáló használata. Ha a szellőző- és légkondicionáló rendszerek már rég voltak kitisztítva, akkor éppen itt van az idejük.

Ha megállunk a gépkocsival, lehetőleg ne napos helyen tegyük azt. Ha az álló gépjárműben gyermek, vagy házikedvenc marad, véletlenül se hagyjuk őket bezárva, felhúzott ablak mellett, mert a felforrósodott utastérben ennek akár életveszélyes következményei is lehetnek.

Ha gépkocsink tartósabb ideig áll a napon, lehetőleg használjunk a nap fényét és melegét távol tartó, a szélvédőre belülről felhelyezhető eszközöket. A napon álló gépkocsit indulás előtt szellőztessük ki, menet közben használjunk légkondicionálót, vagy gondoskodjunk a levegőcseréről, a friss levegő utánpótlásáról!

Végezetül nyáron különösen fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzük a jármű gumiabroncsinak nyomását. Levegővesztés esetén soha ne induljunk útnak „lapos”, alacsony nyomású gumikkal!