Szeptember első napjai még a rutinos iskolások számára is izgalmasak, nem beszélve azokról a kicsikről, akik még csak most kezdik az első osztályt. A szülők sokszor ugyanúgy izgulnak, mint gyermekeik. Az óvodásból iskolássá váló csemetékben ezer meg ezer kérdés merül fel naponta. Milyen is lesz az iskola? Sok múlik az iskolán, a tanító néni hozzáállásán, de ugyanekkora a felelősség a szülő részéről is. Kellő felkészültséggel és odafigyeléssel nagyban megkönnyíthetjük a ki s nebulók első heteit.

Tanszerek beszerzése
Augusztus közepétől már javában elkezdődnek a kisebb, nagyobb üzletek tanszervásárai, ahol elképzelhetetlenül széles választékból tudjuk összeválogatni az ízlésünknek és pénztárcánknak is megfelelő csomagot. Érdemes odafigyelni, hiszen egyes füzetek között akár több száz forintos eltérés is lehetséges, attól függetlenül, hogy funkciójában ugyanazt nyújtja. Otthon aztán boldogan nézegetjük gyermekünkkel együtt a frissen vásárolt füzeteket, kiegészítőket, hőn áhított táskát. Nemsoráka a könyvek is a birtokunkba kerülnek, melyek átlapozva újra megtapasztalhatjuk a nyomdaszag soha el nem múló nosztalgikus emlékét. Átlapozgatjuk őket és megállapítjuk, mennyit változott a világ.

Testi felkészülés
Fontos, hogy az újdonsült kisdiákot, vagy épp az iskolapadba visszatérő tanulót lélekben is felkészítsük a rá váró olyan embert próbáló feladatokra is, mint amilyen például a kora reggeli kelés. A nyári szünetben a gyermekek rendszerint később kerülnek ágyba, s így reggelenként tovább is alszanak, mint az év többi napján. Ezt a folyamatot az ősz elérkeztével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba terelni. Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladat, hogy a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus.

Egy alsó tagozatos gyerekeknek napi 10-12 óra alvásra van még szüksége - természetesen egyéni igénytől függően. Aki nem tudja kialudni magát, nyilvánvalóan kevésbé tud az új helyzethez alkalmazkodni, kevesebb energiája jut a tanagyag megértésére, vagy éppen az új társakkal való kapcsolatok kialakítására.

Nagyobb gyerekekkel hasznos elbeszélgetni és megegyezésre jutni a hatékony időbeosztásról, ami magában foglalja a tanulással, sporttal, különórákkal, és barátokkal töltött időt. Azonban még egy kiskamasznál sem árt ellenőrizni az alvással töltött órákat, hiszen aki hajnalig ül a számítógépes játékok előtt, az a nyári szünetben legfeljebb délben kel fel, de ez a ritmus nyilvánvalóan nem kivitelezhető iskolaidőben.
 

Előre megbeszélt, jó terv esetén a gyermek önállóbban intézi feladatait, és akkor is tudni fogja a dolgát, ha a szülő éppen nem elérhető. Így a felnőttnek sem kell folyton ellenőriznie csemetéjét, több idejük marad a más jellegű tevékenységekre, kirándulásra, társasjátékozásra, vagy akár csak egy vacsora melletti beszélgetésre.

Lelki felkészülés
Sok kisdiákban nyilván van egy kis szorongás az iskolás élettel kapcsolatban, amelyen leginkább a szülő tud segíteni, elsősorban személyes példáján keresztül. Nagyon jó megoldás, ha már nyáron elkezdi mesélni a saját iskolás jó élményeit - remélhetőleg, azért mindenkinek akad ilyen a tarsolyában. Ha másról nem, a barátokkal való megismerkedésről, a kedves tanító néniről szóló elbeszélések bizalmat ébresztenek a gyerekben az új helyzettel kapcsolatban.
Az is hasznos, ha a tankönyvek beszerzése után a gyermek és a szülő együtt lapozzák át a könyveket. Ennek során kiderül, mi érdekli különösen a gyereket, illetve nagyobb iskolásként megtudhatjuk, mi nem volt világos számára korábban. Nem árt, ha a szülő is érdeklődést mutat azzal a sok újdonsággal kapcsolatban, amit a könyvekben talál. 

   


Játékos könnyedség
Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a kisiskolások nem kis felnőttek, hanem még nagyon sokáig gyerekek. Óriási teljesítmény tőlük, hogy alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez, és olyan képességeket fejlesztenek ki magukban, mint az önkontroll, a fegyelem, a megfelelés. Ez pedig éppen elég megterhelő az iskolai idő alatt, így otthon ideális esetben már csak a játékra lehet figyelni.
Az önfeledt játék a gyerekek számára a készségfejlesztés remek eszköze, amire optimális körülmények közt a szabadban, és irányítás nélkül kerül sor. Amennyire csak lehet ne engedjük a kisdiákokat késő estig is a lecke fölé görnyedni, inkább irány a játszótér, a focipálya, vagy éppen az otthoni közös játékok, amik felfrissítik, feltöltik a fáradt szellemet.

Szülőként nehezen és féltve engedjük el szeretett gyermekeink kezét, hogy azok lassan, de biztosan elindulhassanak az önállósulás útján. Ha tehetnénk, sokszor minden lépésüket figyelnénk és óvó tekintetünk mindenhová elkísérné őket, ugyanakkor nem szabad elnyomnunk bennük a fejlődésre, az önállósulásra való hajlamot. Hiszen nincs is annál szebb, mikor büszkeségtől eltöltve nézzük gyermekünk első szereplését, jeles bizonyítványát.

A képek illusztrációk.