Anya

Az anya mindig szeret és szeret.
Nem nézi, még ha belülről fáj is neki,
hogy mit és miért tett gyermeke.
Szíve nagyot dobban örömében,
lelke zokog, hogy gyermekét baj ne érje.
Együtt érez veled, ha fáj valahol,
ha a bú könnycseppje arcodon végig gurul.
Öröme határtalan mikor látja gyermekét
repdesni az öröm szárnyain felfelé.
Keze munkáját s szíve szeretetét adta,
hogy az életben naponta előrébb juthass!
Adj hálát Istennek mindezért:
most te légy ki megfogod öregedő kezét!
Nevess vele, ahogyan ő tette veled,
de ha kell, töröld le arcáról a könnycseppeket!
Ő mindig szeret, ne feledd ezt soha!
Ne gondolj többé a rosszra, csak emlékezz mindig a jóra:
hisz ez maga a csoda!