Köztudott, hogy hazánkban népes szarvas populáció él és a szarvas
állomány minősége is kiváló. A szarvasok sajátossága, hogy nem
csak az erőkben élnek és mozognak, hanem időnként a közúton haladók
útját is keresztezik, amely komoly baleseti kockázatot jelenthet.
Nem véletlen, hogy rendkívül sok helyen figyelmezteti a közutakon
közlekedőket „Vadveszély” jelzőtábla.

Ősszel különösen nagy a szarvasok elütésének veszélye. Ez abból adódik,
hogy szeptembertől november közepéig tart a „szarvasok násza” a
szaknyelven barcogásnak nevezett üzekedési időszak. Ilyenkor
szarvasokkal lakott területen kívül szinte bárhol találkozhatunk. A
bikák bőgési időszakában az állatok jóval aktívabbak, alapvető
óvatosság, veszélyérzet és körültekintés nélkül szaladhatnak ki az
úttestre. A veszélyt tovább fokozza, hogy a szarvasok többsége
családi kötelékben, vagy kisebb csapatokban mozog, így igen nagy a
valószínűsége annak, hogy a vadállatok nem magányosan jelennek meg az
utakon.

A szarvas elütések következményei súlyosak lehetnek, hiszen ilyenkor
általában nem csak a vadállat sérül meg, hanem a baleset a
közlekedőkre, a járművezetőkre és utasaikra nézve is komoly
veszélyekkel járhat. Évente többször hallhatunk olyan vadelütésekről,
melyek személyi sérüléssel, vagy ritkábban emberi tragédiával végződnek.
Ennek oka egyrészt, hogy az elütött vad a szélvédőt áttörve nagy erővel
a gépjármű utasterébe csapódik, míg más esetekben a balesetet elkerülni
szándékozó autós félre rántja a kormányt, s lehalad az úttestről, vagy
összeütközik a szemből érkezővel.

Szarvasainkról
Két legjellemzőbb szarvasfajtánk: a gímszarvas és a dámvad.

A gímszarvas a legismertebb hazai szarvasféle, melyről érdemes tudni,
hogy a legnagyobb szarvasfélék közé tartozik. Marmagassága a 150 cm-t,
testének tömege pedig a 300 kg-ot is elérheti. Legnagyobb számban a
Dunántúlon. A szarvasbikák többnyire kis csapatokban, vagy egyedül
mozognak, míg a tehenek inkább családi kötelékben élnek. A gímszarvas
üzekedési időszaka szeptemberre és október elejére esik, különösen az
alkonyati és az esti órák a veszélyesek a balesetek előfordulása
szempontjából.

Másik hazai szarvasfélénk, a dámvad kisebb termetű és tömegű vadon élő
állat. Alapvetően családokban él, üzekedési időszakuk október
elejétől november közepéig tart (egy hónappal később, mint a
gímszarvas esetében).

A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság tanácsai:

Lakott területen kívüli utakon vadállatokkal elvileg bárhol és bármikor
találkozhatunk. Különösen számolni kell vadállatok megjelenésére azokon
az útszakaszokon, melyeket „Vadállatok” veszélyt jelző táblával
jelölnek meg. Ezeket a táblákat ugyanis a közút kezelője a
vadásztársaságokkal, vadgazdálkodási szakemberekkel egyeztetett
útszakaszokon helyez el, ahol a vadak megjelenésének az átlagosnál is
nagyobb a valószínűsége.

A vadbalesetek megelőzésével kapcsolatban a leginkább ajánlható módszer
a figyelem, a fokozott óvatosság, s a csökkentett haladási sebesség. A
motorkerékpárral közlekedők jóval védtelenebbek a gépjármű vezetőköz
képest. Ezért részükről a vadveszélyes útszakaszokon még inkább
indokolt a lassúbb és óvatosabb közlekedés, s nem tanácsos a megengedett
felső sebességértéket kihasználni.

Időnként előfordulhat, hogy a vadvédő kerítés esetleges hiányosságai,
folytonosság-szakadásai miatt az autópályákon, vagy közvetlenül azok
mellett vadállatokat látunk. Ilyen esetben nem csak indokolt, hanem
egyenesen „kötelező” a lassító fékezés még akkor is, ha közvetlen
veszélyt még nem tapasztalunk. Az autópályára tévedt vadállatok
ugyanis a kerítéstől nem tudnak a veszélyes zónából kihaladni, s így
pánikszerűen a gépjárművek közé rohanhatnak.

Fontos tudni, hogy vadállat észlelése esetén a távolsági fényszóró
alkalmazása kifejezetten hátrányos lehet, hiszen az úttesten lévő vad
ilyen esetekben általában riadtan a fény felé fordul, megdermed, s nem
tud időben kitérni az ütközés elől. A tapasztalatok szerint az óvatos
közlekedés mellett a hangjelzés alkalmazása már nagyobb segítséget
jelenthet, hiszen az állatok többsége megijed az erős kürt hallatán, s
menekülni akar a közeledő zajforrás elől.

Hasznos eszköze lehet még a vadelütések elkerülésének az ultrahangos
vadriasztó síp, melyet a járműre rögzíthetünk, s a menetszél működteti.
Az egyszerűbb kivitelű műanyag változatok már olcsón hozzáférhetők,
hátrányuk viszont, hogy egy-két autómosás után letörhetnek, vagy a
ragasztási felület megkopása miatt az eszköz a járműről menet közben
leesik.

Ha őszi hónapokban lakott területen kívül közlekedünk, készüljünk fel
előre a vadon élő állatok által okozott veszélyhelyzetekre, s tegyünk
meg mindent a balesetek megelőzéséért!